Manhertz Mariann - A memetika és a szociológia

Aaron Lynch vélemény szerint a memetika és a szociológia tárgya szinte megegyezik, mert távlati szemszögből vizsgálják az emberi viselkedést. Míg a szociológusok a társadalmi csoportokra és struktúrákra, illetve az általuk végzett cselekedetekre, viselkedésekre koncentrálnak, addig a memetika azzal az ideával, kultusszal foglalkozik, mely meghatározza és befolyásolja a csoportokat és struktúrákat. (A cselekvésre utasító mémüzenetek tanulmányozza.) Paul Marsden (a JOM, Journal of Memetics főszerkesztője, memetikus és szociálpszihológus ) Memetics & Social Contagion: Two Sides of the Same Coin (Memetikai és társadalmi ragályosság: Két külön oldala ugyanannak az érmének) című írásában kifejti, hogy a memetika tudomány alaptézisét az imitáció törvényét már korábban (Dawkins-t messze megelőzve) a szociológia tudomány egyik alapítója, Gabriel Tarde, kifejtette, és ezen szempontok szerint végezte vizsgálatait.

Tarde a The Laws of Imitation (1890) (Az imitáció törvényei) című munkájában egy hagyományostól eltérő nézetet javasolt. Nem az egyének és csoportok szemszögéből vizsgálta a társadalmat, hanem a termékek, gondolatok, cselekedetek felől értékelte a csoportok és egyének viselkedését. „Az ön-propagálás nem pedig az önszerveződés az elsődleges követelménye a társadalomnak. A szerveztek a propagálás eszközei, ami pedig nem más, mint a generatív és utánzott imitáció” . A generatív imitáció alatt a találmányok felfedezésének folyamatát értette Tarde. Szerinte az elméletek és találmányok a folytonos utánzás eredményei. Így az emberiség történelme nem más, mint az imitáció „pályafutása” vagy „sikertörténete”, ugyanis a társadalomban az örökölt találmányok folyamatosan körbe-körbe járnak, amiket a társadalom tagjai vagy megőriznek (továbbutánoznak) vagy kiselejteznek (megszűnnek utánozni) őket. Az utóbbit ellen imitációnak (counter-imitation) nevezi a szociológus. Tarde a társadalmat magát „imitációnak” definiálta. Marsden megemlíti, hogy Tarde is vallja, hogy létezik mesterségesen tervezett imitáció (engineering imitation), amit a mai nyelven memetikai tervezésnek nevezünk. (memetic engineering).
A szociológia és a pszichológia metszetéből született a szociálpszichológia, ahol a memetika szabályai tökéletes módon alkalmazhatók. Paul Marsden szerint a memetika, illetve az imitáció törvényeinek segítségével nem csak, hogy meg lehet érteni és magyarázni az extrém vallásosságot, copycat öngyilkosságot, copycat sorozatgyilkosságot, fiatalkori bűnözést, dohányzást, drogozást és a terrorizmust, de jelentős mértékben vissza lehet szorítani őket. Paul Marsden a copycat terrorizmus jelenséget tanulmányozta, és az amerikai kormánnyal közösen megpróbálták fölvenni a harcot a terrorista öngyilkos merényletek ellen. Marsden szerint az elmúlt években több öngyilkos bombamerénylet történt, mint az elmúlt húszban, és a világ olyan pontján is előfordultak, ahol senki sem számított rájuk. Ennek, állítása szerint, semmi köze az iszlámhoz, vagy vallási meggyőződéshez, egyszerűen az emberek másolatokat készítenek. A Londol School of Economics diákjai és kutatói azt figyelték meg, hogy a média miképpen prezentálja az eseményeket, és mik azok a jellegzetes vonások, amelyek megragadják az embereket, és utánzásra késztetik. Az eredmény azt mutatta, hogy a terrorizmus kiemelkedő szerepet kap az összes csatorna hírműsoraiban, amit legtöbbször szenzációként, dramatizált eseményként mutatnak be. Ha ezeknek elejét vesszük, akkor megállíthatjuk a folyamatot. A média szította a tűzet, és ugyanúgy el is olthatja –véli Marsden.

A kutatók csoportja a következő kritériumok betartását kérte a médiától:

o Ne mutatasd az eseményt beteljesülésként, vagy sikerként
o Ne ismételd és jelenítesd meg a hírt túlzott gyakorisággal
o Ne mutasd be szenzációként
o Ne mutasd be a történet mentét a „hogy, hogyan” kérdésre válaszolva
o Ne érzelemmentésítsd a felelősök szerepét a történet ábrázolásakor
o Ne adj egyszerűsített magyarázatot a történetre
o Ne magasztald az eseményt, illetve a felelősöket
o Ne próbálj pozitív racionális magyarázatot adni a merénylők cselekedetére, illetve cselekményre

Marsden egyik tanulmányában ismerteti Diána hercegnő halálát követő hisztériaroham jelenséget, mely véleménye szerint nem tekinthető másnak, mint egy ragályos mémvírusnak, melynek sikerült az összes létező vektort, médiát felhasználnia. A virtuális vírus bejutott agyunkba, és ezáltal arra késztetett bennünket, hogy több és több másolatot adjunk tovább társainknak a kommunikáció közben. A Diana mém a következőképp alakult ki. A hírekben értesültünk a hercegnő halálról, majd ez elindított egy késztetést bennünk, hogy beszéljünk róla. Szóban, telefonon, ha nem is direkt módon, de minden beszélgetés témája ide terelődött, és a kommunikáció közben szerzett információ tovább és tovább másolódott. Egyszerűen egy késztetés érzet volt bennünk, hogy a történteket megvitassuk. Ez pedig nem más, mint egy közönséges, ám ragályos vírusos mém, amely „verbális prüszkölés” útján terjed. A memetika által kontrollálhatjuk, vagy legalábbis visszaszoríthatjuk a társadalomra káros tevékenységeket, ez pedig azért valósítható meg, mert „az emberi viselkedés nem más, mint ész nélküli másolatkészítés, imitáció” .


Irodalom:

LYNCH, Aaron. Thought Contagion. How Belief Spread Trough Society. The New Science of Memes, (Fertőző Gondolat. Hogyan terjed egy meggyőződés a társadalomban? A mémek új tudománya) Basic Books. New York, 1998.
MARSDEN, Paul Memetics & Social Contagion: Two Sides of the Same Coin: Journal of Memetics: Evolutionary Models of Information Transmission (1998 Vol. 2)
MARSDEN, Paul: Forefathers of Memetics: Gabriel Tarde and the Laws of Imitation, (A memetika előfutárának atyja: Gabriel Tarde és az Imitáció törvényei) Journal of Memetics 2000. vol.4
MARSDEN, Paul: Crash Contagion and the Death of Diana, (A fertőző katasztrófa, Diána hercegnő halála) Conference at University of Sussex, 1997. November 14,